Amikor ez a csendes fiú felment a színpadra, nem voltak nagy gesztusok, sem drámai belépő — csak egy félénk mosoly és egy mikrofon. Még a szülei is idegesnek tűntek a nézőtéren, mintha nem tudták volna, mi fog történni. De abban a pillanatban, amikor a zene elindult, minden megváltozott.

Már az első hangtól kezdve a hangja betöltötte a termet — erőteljesen, kontrolláltan és érzelemmel telve, messze a kora fölött. A zsűri arckifejezése azonnal udvarias kíváncsiságból döbbenetté változott. Látszott az arcukon: ez nem volt hétköznapi. Ez az a nyers, természetes tehetség, amire az emberek éveket várnak.