Ami egy hétköznapi pillanatként indult egy nyilvános zongoránál, gyorsan felejthetetlenné vált. Miközben játszottam, egy félénk kislány—mindössze hatéves—odalépett hozzám egy halk kéréssel: el tudnám játszani a „Die With a Smile” című dalt Lady Gagától és Bruno Marstól?

Mielőtt még felfogtam volna a pillanat édességét, elszaladt—majd néhány másodperccel később visszatért, finoman kézen fogva hozva az édesapját. Egy kis bátorítás után egymás mellé álltak és énekelni kezdtek. Ami ezután következett, maga volt a varázslat: egy szívhez szóló, imádnivaló apa-lánya duett, amely azonnal mindenki figyelmét megragadta.

Hangjuk, tele szeretettel és ártatlansággal, egy egyszerű nyilvános teret melegséggel és kapcsolódással teli jelenetté változtatott. Ez nem csak zene volt—ez egy születő emlék volt, amely mosolyt csalt mindenki arcára, és talán még könnyeket is a szemekbe.