Egy magas, nyüzsgő épületben, ahol az emberek siettek az emeletek között, és alig vették észre egymást, egy délután valami szokatlan történt. A hall közepén egy Aram nevű fiatal fiú letett egy kis hangszórót, és elindította a zenét. A zene betöltötte a teret, visszhangzott az üveg- és márványfalakról.

Habozás nélkül táncolni kezdett.

Mozdulatai tele voltak önbizalommal és örömmel, teljesen átalakítva a komoly hangulatot. Az arra járók lelassítottak, meglepődve a hirtelen energiakitöréstől. Néhányan távolabb megálltak, csendben figyelve, nem tudva, mit tegyenek.

De Aram nem állt meg. Mosolyogva körbenézett, és így szólt: „Gyertek, táncoljatok velem!”

Eleinte senki sem mozdult. A tömeg habozott a kíváncsiság és a félénkség között. Aztán oldalról egy középkorú nő lépett elő. Úgy tűnt, mintha éppen a munkából jött volna — nyugodt, visszafogott, beleolvadva a tömegbe.

És aztán táncolni kezdett.

Ami ezután történt, mindenkit lenyűgözött az épületben.